Idézek.
 ~2010-08-22 23:13 vasárnap ~

"Az olvasás életforma. A sokat olvasás függőség. A beszéd létszükséglet. Az internet alapja a küldözgetett betű, a betűk alapja a gondolat, a gondolaté a kapcsolat. Gyúrjunk ebből életformát! Internet, alap, betűk, beszélgetés, gondolat, kapcsolat… Rövidítsük le: moly.hu" (@metahari)



A. M. Jenkins: Night Road – Éjjeli utazás
 ~2010-08-21 16:27 szombat ~

Értékelés: 4*

"A fiú arra kényszerül, hogy váratlanul útra keljen.
Erőt kell gyűjtenie, hogy szembeszálljon legsötétebb félelmeivel… Cole számára az élet kötéltánc. A napfény a halálos ellensége: egyetlen hiba elég hozzá, hogy csapdába essen és egy koporsó fedelét bámulja belülről az örökkévalóságig…"

„A vámpírmitológia újraértelmezése mesterien megalkotott szereplőkkel, akiknek a világa sokkal mélyebb a sablonos kriptahangulatnál. A. M. Jenkins értő kezei között ez a sötét világ sokrétegű, kimunkált, élénken eredeti – és mindig rácáfol a várakozásainkra.” (Michael Cart)

Először a borítón található "ne hívd őket vámpíroknak" felszólításon akadt meg a szemem, majd a fülszöveget és a kritikákat elolvasva döntöttem úgy, hogy ezt nekem el KELL olvasnom. Szerettem volna végre egy olyan vámpírkönyvet a kezembe fogni, ahol nem a szerelemé és az erotikáé a főszerep. Jó darabig nem került a kezembe, de az egyik beszélgetésünk alkalmával Balázs megemlítette, hogy megvette én pedig lecsaptam rá - miután azt mondta, hogy szívesen kölcsönadja - és elkértem.

Amikor először a kezembe vettem és megláttam a "Ne hívd őket vámpíroknak" felszólítást felmerült bennem a kérdés, hogy "Akkor mégis minek hívjam őket?". erre a könyv olvasása során kimerítő választ kaptam. Még az is kiderült, hogy a vámpír szó egyfajta "szitokszónak" számít. Szóval Ők hemók, azaz hemonovorok, míg az emberek omnik, vagyis omnivorok. A történet során a három hemo -Cole, Sandor és a fiatal hemo Gordon/Gordo - utazásait és vívódásait követhetjük nyomon leginkább a mogorva és önmagával múltbéli hibái miatt harcoló Cole szemszögén keresztül.

Összeségében véve jó könyv szerintem, de voltak benne olyan részek, amiket egy egészen kicsit untam. Szerencsére a vége felé elkezdett érdekessé válni és kisebb kihagyás után a maradék közel 150 oldalt egy szuszra olvastam végig.

"De az idő végül minden örömöt és bánatot egyforma kockákká présel össze. Ez volt a legjobb az időben."

"Bolondabb, mint egy bolondgomba."

"Nem, nem voltak barátok. A barátsághoz egyenlőségre volt szükség."

"A bánat és a szerelem ugyanaz, mert mindkettő miatt hibát követünk el."

"A szánalom nem segített senkin, aki pedig hagyta, hogy magukkal ragadják az érzelmei, az csak közelebb került a szakadék széléhez."



Meg Cabot: Átlagméret nem akadály
 ~2010-08-16 14:39 hétfő ~

Értékelés: 3*

"Heather Wells, az egykori tini popsztár, miután szakított vőlegényével és énekesi karrierjével is – valamint fölszedett néhány kilót –, új életet kezd a New York-i Főiskola Diákotthonában az igazgató asszisztenseként. Ám amikor a kollégiumban holtan találnak egy diáklányt a liftaknában, Heather ismét reflektorfénybe kerül – ráadásul volt vőlegényének jóképű öccse, Heather átmeneti szállásadója, Cooper segítségével, aki egyszersmind magánnyomozó.

A világsikerű, A neveletlen hercegnő naplója szerzöjének új sorozata ezúttal a felnőtt olvasóknak kínál izgalmat, feszültséget, könnyed szórakozást."

Egy könyvtári körutam során akadtam rá a könyvre, amikor a zárárs előtt kerestem nyári olvasmányokat. Ez pontosan olyannak tűnt, ami majd jól elszórakoztat ebben a melegben. Nem egészen így lett, mert nagyjából a feléig iszonyatosan idegesített az egész, de nem akartam félbehagyni, mert kíváncsi voltam a végére és arra, hogy ki a gyilkos.

Általában tetszenek az ilyen típusú könyvek és Meg Cabot írásait is szeretem, - itt is írtam már néhányról - de ebben az esetben valahogy mégsem tudtam elsőre megszeretni sem a főszereplőt, sem a történetet. Fogalmam sincs, hogy ennek mi lehetett az oka, Talán a kollégium szó állandó kijavítása diákotthonra vagy a főszereplő gondolkodásmódja, esetleg az, hogy a Heather karrierje és szakítása körüli dolgok kissé kuszák voltak.

Ha mindezektől eltekintek, - és a háttérinformációkat is elolvasva tekintek vissza rá - akkor egész élvezhető és érdekes volt a történet, Coopert, a szívdöglesztő, kissé kiismerhetetlen magánnyomozót pedig kifejezetten kedveltem.

Az az igazság, hogy bár ezzel a résszel nem egészen voltam kibékülve azért érdekel a folytatás. Ha bent lesz a könyvtárban, akkor majd megpóbálkozom vele (már csak Cooper miatt is).

"Igaz. ma valaki meghalt abban az épületben. De az is igaz, hogy mindenki más számára az élet megy tovább."

"Nagyon sokat lehet megtudni, ha hagyod az embereket beszélni, és figyelsz arra, amit mondanak."



Beszerzés.
 ~2010-08-11 16:31 szerda ~


Az Alexandra új akciójának köszönhetően nagyon jó áron sikerült beszereznem ezt a két könyvet, - szállítási költséggel együtt 1710 forintért - szóval most nagyon örülök.



Díj.
~2010-08-11 11:48 szerda ~

Legnagyobb meglepetésemre hozzám is elért a Kreatív Összeállítás díj Pupilla és Zakkant jóvoltából. Köszönöm szépen. Továbbadni megint nem fogom, - nem is tudnám, hogy kinek adjam - szóval elnézést, de tényleg nagyon örültem neki. :)



Jeff Abbott: Pánik
 ~2010-08-09 16:00 hétfő ~

Értékelés: 5*

"Kinek az életét éled? Evan Casher tehetséges és sikeres filmes. Egy nap váratlan telefont kap édesanyjától, aki arra kéri, hogy látogasson haza. Azonnal… A szülői házban azonban csak egy holttestet talál, brutálisan meggyilkolt édesanyjáét. És még valakit… a gyilkost, aki rá vadászik. Fogalma sincs, ki üldözi, és miért. Hogy ki ölte meg az anyját, hogy hová tűnt az édesapja és a barátnője. Evan élete pár óra alatt darabjaira hullik szét. Nem hívhat segítséget, nem bízhat senkiben. Miközben egy kegyetlen gyilkosokból álló titokzatos szervezet elől menekül, rá kellene jönnie, ki is ő valójában, mert egy biztos: valaki másnak az életét élte."

"Jeff Abbott sokkoló és kiszámíthatatlan bestsellerét húsz nyelven adták ki. A tíz sikerkönyvvel rendelkező szerző a francia, a német, a brit, az amerikai, az ausztrál és a portugál olvasók nagy kedvence, a thriller műfaj új csillaga. A Pánikból nemsokára hollywoodi film készül, melyet a kritikusok és a rajongók már jó előre a Jason Bourne trilógiához hasonlítanak."

Elég régóta pályáztam már erre a könyvre, de Balázs mindig kölcsönadta valaki másnak, vagy épp nem beszéltünk egy évig, így csak a nyáron került hozzám. Annak ellenére, hogy elég sok rosszat olvastam róla valahogy nem hagyott nyugodni és - a fülszöveg hatására - szinte rögtön elkezdtem és pár nap alatt "ki is végeztem". Idegesített, hogy nem tudtam, hogy ki kivel van, ki hazudik kinek, szóval nem igazán akaródzott letenni - kivéve, amikor már alig láttam - amíg nagy nehezen ki nem bogoztam a csomókat. Ez természetesen nem volt túl egyszerű, mert ha egyszer azt hittem, hogy már tudom ki kivel van, akkor hirtelen megint jött egy csavar és elvesztem a kuszaságban, ami egy kicsit zavaró volt, de ennek ellenére azt hiszem ez volt az, amiért mégis lekötött.

Volt itt minden: FBI, CIA, szerelem, gyűlölet, család, bizalom - Vajon mennyire nehéz bízni bárkiben egy ilyen helyzetben? - bizalmatlanság, átverés, akció, szóval minden, amire egy izgalmas könyvhöz ebben az esetben szükség volt.

"A lány mosolygott, egészen hozzásimult, arcát a mellkasára szorította. ajka fió dobogó szíve fölött volt.
- Én is szeretlek
- Nézz rám, úgy mondd
- A szívednek mondom."

"Szerelmes beléd. Vagyis érez valamit irántad, amiről azt hiszi, hogy szerelem. A szenvedély, a harag, a vágyakozás és a tökéletes sutaság szerencsétlen keverékét."

"Ha létrehozol egy helyzetet, és elveszted felette az uralmadat, akkor képesnek kell rá lenned, hogy újraértelmezd, és valahogyan előnyt kovácsolj belőle."

"Ha gondolod, szívesen kölcsönadok neked egy kis lelkiismeretet. Úgyis van itt egy adag, amit már régóta ki akartam dobni."

"Senkiben se bízz, csak ha muszáj. Ez az én mottóm."



Tokaji Zsolt: Hova mennek a kacsák?
 ~2010-08-09 00:04 hétfő ~

Értékelés: 5*

"Ismerjük a kamaszokat, s ők vajon ismerik magukat? Hogyan látják a világot, hogyan értelmezik a barátságot és a szerelmet? Milyen problémákra kell megoldást találniuk, melyekben olykor végtelenül magányosnak érzik magukat?

Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ új regényében a „Szólítsatok Brad Pittnek” siker könyv szerzője. A tőle megszokott szókimondó, őszinte stílusban megírt, ízig-vérig mai történetben öt kamasz némiképp rendhagyó kapcsolatát mutatja be. A humorral fűszerezett szívszorítóan drámai történet méltán válhat a mai fiatalok kultikus regényéve. Mindezek ellenére nem csak nekik ajánljuk a könyvet. Szinte biztos, hogy azoknak is, akik szorosabb kapcsolatban élnek a kamaszokkal, vagy maguk is voltak kamaszok, a Hova mennek a kacsák? szórakoztató és tanulságoktól sem mentes maradandó olvasmányélménnyé válik.

A regény filmváltozatának elkészítése már most előrehaladott szakaszában van."

"A regény elsősorban a 16-18 éves fiataloknak íródott, azoknak, akiknek, akikről manapság nem szokás regényt írni. Az is igaz, hogy nagyon kényes és felelőség teljes feladat épp őket megcélozni egy olyan történettel, ami annál többet szeretne elmondani, mint amilyen üzeneteket az amerikai "pite-jellegű" filmekben, vagy a "lebutított" lektűrökben szánnak nekik. A napjainkban játszódó regény főszereplője öt 17 éves középiskolás, - két lány és 3 fiú - akik egy különös, érzelmekkel teli kapcsolatba kerülnek egy 24 éves, pszichológia szakos lánnyal. A regény két idősíkon játszódik. A múlt eseményeit azon beszélgetések a során ismerjük meg, melyet a három fiú és a két lány a pszichológusnak készülő, és a szakdolgozatához anyagot gyűjtő Kilián Virággal folytat."

Nos 16, sőt 18 éves is elmúltam, de a könyv 390 forintért kacsintgatott rám "A város legolcsóbb könyvesboltjában", így miután beugrott a kosaramba meg is vettem és még aznap - a magyar szóbeli érettségi után - neki is kezdtem. Sikerült elütnom vele a felesleges 2 órámat, amit egyedül töltöttem a többiekre várva. Mindeközben sikerült rájönnöm arra, hogy nem késtem még el az olvasásával.

A szereplők a kezdetek után - a Tv interjús beszélgetést olvasva egyáltalán nem kedveltem a Zeket és bandáját - nagyon szerethetővé váltak. Megszerettem Virágot a pszichológia hallgatót, a legjobb barátnőjét Ivett-t és az 5 középiskolást is : Zeket, Vincét, Nagybét, Bogit és Katát.
A könyv során velük együtt nevettem, szomorkodtam az emlékeiken, velük sétáltam az utcán, ültem a parkban és nem is volt nehéz beleélni magam ebbe az egészbe.

Amikor a címet olvastam mindig azt hittem, hogy ez csak egy szórakoztató könyv, de ennél nem is tévedhettem volna nagyobbat.

Az első néhány oldal során nem tudtam összerakni a képet. Kicsit kusza volt, de amikor kitisztult rádöbbentem, hogy ez sokkal komolyabb, mint amilyennek először gondoltam és emellett sokkal jobb is annak ellenére, hogy a vége olyan fordulatot tartogat, amivel egyáltalán nem voltam kibékülve. Remélem, hogy tényleg hamarosan elkészül a film.

"A padtársi kapcsolat valahol egy meglehetősen intim viszony, még akkor is, ha ez így elég hülyén hangzik. Az első dolgozatnál, az első felelésnél kialakul valami cinkosság. A sorsközösség és a helyhez kötöttség egyfajta véd- és dacszövetségbe forrasztja a padtársakat."

"-Pampog? könyörgöm Vince hagyd abba!
- Maradj már! nem árt az, ha te is gazdagítod a szókincsedet.
- Az én szókincsemmel nincs semmi baj - mondta büszkén kihúzva magát Zek. - Pélának okáért felvágóabb, jobb pillanataimban én az iménti mondatodat ógy fogalmaztam volna, hogy te is csak profitálnál abból, ha gyarapodik a lexikád."

"Felnőtté nem az életkora teszi az embert, hanem a viselkedése."

"Emlékszel, mit mondtál nekem ott lenn, a kacsáknál? "Nem az a baj a felnőttekkel, hogy hazudnak nekünk, hanem az, hogy minket is hazudni kényszerítenek." Ez volt az a mondatod, amiből rájöttem, hogy te attól félsz, hogy felnőtté válsz, és ezzel te is hazug leszel..."



Jean Webster: Nyakigláb Apó
 ~2010-08-08 18:26 vasárnap ~

Értékelés: 5*

"Judy Abbottnak mindig veszedelmesen élénk volt a képzelőtehetsége, de bármily merész volt is, az árvaházon kívülre, igazi családi otthonba nem tudta elrepíteni. A kifürkészhetetlen sors azonban kegyes, de titokzatos jótevővel áldja meg, aki segíti sorsa alakulását. Az ifjú lány csak Nyakigláb Apónak nevezi a rideg ismeretlent, s neki ír vidám és borongós, hosszú és összefirkantott leveleket az intézeti életről, vívódásairól, szerelméről és a sürgető kíváncsiságról, amely majd kifúrja az oldalát pártfogója kiléte iránt."

Ez az első könyv, amit Jean Webstertől olvastam, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó.

A könyv az első fejezet kivételével - amely még a John Grier Otthonban játszódik - Judy, - teljes nevén Jerusha Abbott - leveleiből áll, amelyekben leírja azt, hogy mi történik vele, mit gondol, mit érez, milyen az új élete, milyenek a barátai. A leveleket annak a jótevőnek írja, akinek segítségével bekerült a kollégiumba, mert ez volt az egyetlen feltétele a titokzatos John Smith - ahogy Judy hívja leveleiben Nyakigláb Apó, Apó, Apóka - segítségének.

Először nem értettem, hogy Mr. Smith miért kért leveleket Judy-tól, de a végére minden értelmet nyert és rájöttem, hogy tényleg így lehet a leggyorsabban megismerni valakit.

Judy - aki a nevét a telefonkönyv és egy sírkőfelirat felhasználásával kapta - nagyon szeretni való, kedves, okos, kreatív lány, aki Apókája leghőbb vágyát igyekszik teljessíteni, vagyis írónak készül. Ebben segítségére van a kötelező levélírás, az új helyzetek, az új emberek - Julia, Sally McBride,a legjobb barátnője, Jervi úrfi, akivel meglepően jól kijön és a többiek - és az, hogy a nyarait is olyan helyen tölti, amit szeret, ahol új dolgokkal ismerkedik meg.

Mielőtt elkezdtem olvasni úgy éreztem, hogy elkéstem vele. Nem hittem, hogy egy könyvet, ami a "Nyakigláb Apó" címet kapta húsz évesen kellene elkezdenem. Úgy gondoltam, hogy unni fogom, de tévedtem. Szerettem és azt hiszem, hogy soha nem késő kézbe venni és elolvasni. A szereplők szeretni valóak, a történet érdekes és olvasmányos.

A levélforma egy kicsit meglepő, de megszokható. A végére tényleg úgy éreztem, mintha valaki leveleit olvasnám. (Ebben az is segített, hogy néha félbemaradnak, Judy ír a tintapacák miatti bosszankodásáról és rajzokat is készít.) Nagyon tetszett.

"Tudod melyik a kedvenc könyvem?Természetesen a jelen pillanatot gondolom, mert rendszerint minden harmadnap változik ebbeli véleményem."

"Lassanként kezdem megérteni, hogy az egész élet csak egy játszma, amelyet olyan ügyesen és jól kell megjátszanom, hogy örömöm teljék benne. Ha vesztek, vállat vonok és nevetek ha pedig ynerek, ugyancsak nevetek."

"Mindeki szereti a változatosságot, ez egész természetes emberi vágyakozás."

"A világ tele van gyönyörűséggel, csak rajtad múlik, higy ráakadjál ezekre az örömökre, melyek lépten-nyomon eléd kerülnek. Egész egyszerű rájuk akadni: alkalmazkodónak kell lenni."

"Rájöttem az igazi boldogság titkára, Apókám, és ez az: hogy az ember a jelenben éljen. Ne bánkódjék a múlton, ne építsen túlságosan a jövőre, de élvezze és hazsnálja ki a jelent a legfokozottabb mértékben."

"Amink nincs, és sose volt, az nem hiányzik -de rettenetesen nehéz lemondani olyasmiről, amit már megszoktunk."

"Azon vagyok, hogy minden pillanat örömét kihasználjam, és tudatosan akarom kihasználni. A legtöbb ember nem is él, csak rohan. A messzi láthatáron nyugvó távoli cél felé igyekeznek, és nagy igyekezetükben annyira kifulladnak és elfáradnak, hogy észre sem veszik a szép, csendes vidéket, amely mellett elhaladnak, és aztán az első dolog, aminek a tudatára ébrednek, a saját öregségük, amikor fásultságukban már egészen mindegy nekik az is, hogy elérték-e céljaikat vagy sem."



Thomas Harris: Hannibal
 ~2010-08-04 21:11 szerda ~

Értékelés: 5*

Könyv

"Emlékeznek dr. Hannibal Lecterre, aki egyszerre úriember, géniusz és kannibál? Hét év telt el azóta, hogy dr. Lecter megszökött fogvatartóitól. Hét év, amely alatt kiélvezhette a felügyelet nélküli szabadság minden ízét és zamatát…

Van azonban három ember, aki mindent megtenne azért, hogy a doktor újra rács mögé kerüljön. Mindegyikük a saját módszereivel kíserli meg elkapni Hannibalt, és mindhármuk megkapja, amit akar, bár csak egyikük éri meg hogy kiélvezhesse a siker ízét…"

Film

"Dr. Hannibal Lecter, a világ legagyafúrtabb pszichopatája (Anthony Hopkins) tíz évvel ezelőtt megszökött a börtönből, és most a firenzei nyárspolgárok gondtalan életét éli: művészettörténészként dolgozik. Régi áldozata, az emberi roncsként vegetáló milliomos, Mason Verger (Gary Oldman) azonban bosszúra szomjazik, és mindenáron lépre akarja csalni a doktort.
Hamar rájön, hogy ebben egyedül az őrült orvos egykori bizalmas kihallgatója, Clarice Starling (Julianne Moore) FBI-ügynöknő lehet segítségére: ha egy korrupt államügyész, Paul Krendler (Ray Liotta) segítségével befeketíti a nőt, aki annak idején felkeltette Lecter érdeklődését, akkor a gyűlölt férfi visszatér, hogy folytassa a furcsa játékot.
A firenzei nyomozócsoport egyik tagja, Pazzi nyomozó (Giancarlo Giannini) azonban felismeri az álnevet használó Lecterben a tömeggyilkos szörnyeteget, és elhatározza, hogy a busás jutalom reményében elfogja, majd Verger csatlósainak gondjára bízza a bűnözőt. Zsákmánya azonban okosabb, mint ő, és egy gyanútlannak tűnő találkozásuk során brutálisan meggyilkolja a felügyelőt: felmetszi a hasát, majd kilógatja a városháza díszerkélyéről. (Előtte azonban cinikusan megjegyzi, hogy Pazzi egyik ősét, Francescot is azonos módon végezték ki 500 évvel ezelőtt, megbocsáthatatlan árulásáért.)
Lecternek ezután nincs maradása Olaszországban - bár Signora Pazzival szívesen elfőzőcskézne -, és hamarosan feltűnik Amerikában. Starling nyomozónő a nyomába ered, de ekkor még nem tudja, hogy a férfit Verger emberei is vadásszák: rövid úton meg is találják, ártalmatlanítják, és a millimos pazar kastélyába viszik. A két régi ellenfél végre találkozik - Lecter annak idején droggal kábította el Vergert, és rávette, hogy üvegszilánkkal nyúzza le a bőrt az arcáról –, de a doktor hűvös nyugalommal fogadja a megnyomorított ember vádló fenyegetését. Verger bérencei feltüzelt vaddisznók elé szándékozzák vetni Hannibalt egy eldugott istállóban, egyvalamivel azonban nem számolnak: az elszánt Starling ügynök mentőakciójával. Kiszabadítja a doktort, majd ő kerül nehéz helyzetbe: egy tűzpárbajban, mely közte és a bérencek közt bontakozik ki, találat éri a vállát. Lecter helyett Verger kerül a sertések közé, mivel a doktor meggyőzi a magatehetetlen férfi orvosát, hogy jobb lesz így ("aztán mondja, hogy én voltam"), majd a megsebesült Starlingot karjaiba véve elhagyja a förtelmes helyet.
A történet végső színtere Paul Krendler tóparti háza: az utolsó emberé, akinek Lecter még némi "elszámolással" tartozik. Előbb elkábítja a férfit, majd akkurátusan körbefűrészeli a koponyáját, és irtózatos körülmények között saját agyvelejéből ad számára ínyenc kóstolót. Krendler lassú végvonaglás után meghal, de Starling rátámad a doktorra. Hannibal leszereli a régi bizalmast, majd elmagyarázza, hogy eljött a menekülés ideje. Lecter, hajszálnyival a rendőrség erőinek érkezése előtt, rejtélyes körülmények között átkel a tavon, és tűzijátékkal fejezi be nem mindennapi ámokfutását. A legutolsó jelenetsor már egy messzire tartó repülőgépen éri utol a pszichiátert, ahol válogatós kisgyermeket kínál meg "emberi étkekkel", majd elsötétül a vászon, és csak Hannibal Lecter vérfagyasztó pillantása marad – a rejtekből figyel bennünket."

A film és a könyv befejezése között ebben az esetben is vannak különbségek, - legalábbis a tartalom alapján, mert én még nem láttam - de ha leírnám őket, akkor a könyv minden "poénját" sikerülne lelőni, így nem teszem. Pont annyira jó, érdekes és meghökkentő volt, amennyire a Bárányok hallgatnak, amiről már írtam. Imádtam és szeretném majd elolvasni a sorozat többi kötetét is. Szeretem Harris stílusát, bár néha talán túlzott részletességgel írta le a gyilkosságokat és egyéb történéseket, amitől - az emberevős részeknél - a rosszullét környékezett. A könyv végén van egy hatalmas meglepetés, aminél nem tudtam eldönteni, hogy ez most tényleg így van vagy gyógyszerek hatása alatt áll az adott személy? Végül úgy döntöttem, hogy évekig csak nem gyógyszerezhette, így a saját döntése volt.

Megdöbbentő könyv, de imádtam. Nem tudtam nem Lecternek dukkolni, amikor el akarták fogni / amikor elfogták. A vége pedig - ahogy már említettem - eléggé meglepett.

"Tudod mi az ijesztő Ardelia? Ha valaki megmondja az embernek az igazságot."

"Nehéz és rút dolog tudni valakiről, hogy képes megérteni bennünket anélkül, hogy kedvelne."

"Az FBI jelmondata: Hűség, Bátorság, Tisztesség."

"Ő látta, miként válik a nő valamivé, úgy volt bájos, mint egy oroszlánkölyök, egy kisoroszlán, amely idővel megnő, és igazi nagymacska lesz. Amelyikkel már nem lehet játszani. Megvan benne az oroszlánkölyök buzgósága, mondta Lecter doktor. Megvan minden fegyvere hozzá, egyelőre miniatűrben, bár növekvőben, noha még csak annyit tud, hogyan bírkózza le a többi kölyköt."

"A szív és az agy alagsorában veszélyek is leselkednek. Nem mindem kamra szép, fényes és magas. Vannak lyukak az elmében: olyanok, mint a középkori kútbörtönök. Bűzös üregek, melyeknek felejtés a neve, palackforma cellák a tömör sziklákban, tetejükön csapóajtóval. Onnan semmi sem távozik egykönnyen, csak hogy nekünk könnyebb legyen. Egy földrengés, védműveink hibája vagy a szikrák begyújthatják a mérgező gázokat – és az évek óta verembe zárt dolgok kiszabadulnak, készen rá, hogy fájdalommá robbanjanak, és veszedelmes viselkedésbe hajszolnak bennünket…"

"Az ízlés kialakításának első lépése, hogy hajlandóak vagyunk adni a saját vélményünkre."

"Belszerettél az irodába, de az iroda nem szerett beléd."
(Felmondási aforizma az FBI-nál)

"A halálnak és a veszélynek nem kell díszes kellékek között érkeznie."



10+1
 ~2010-08-02 19:05 hétfő ~

mártitól jött a pöttyöslabda, a feladatom pedig az, hogy megnevezzek 10+1 könyvet, amit mindenkinek ajánlok. A feladat elég nehéz és sokat töprengtem azon, hogy melyek is legyenek ezek a sok-sok kedvenc közül. Nyílván azok, amik valamiért a legjobban megfogtak.

Íme - a sorrend nem számít - :

1. Khaled Hosseini: Papírsárkányok - Letehetetlen, torokszorító és lélegzetelállító történet családról, barátságról, hitről és árulásól.
2.Daniel Keyes: Az örödik Sally - Lebilincselő történet egy többszörösen hasadt személyiségről, több - a végefelé egyre kevesebb - szemszögből.
3. Vavyan Fable: Jégtánc - Egyik kedvenc író, egyik kedvenc könyv.
4. Kate Field: Gyémánt álarc - Kicsit hasonlít a stílusa arra, amit Vavayan Fable-től már ismerünk.
5. Clive Cussler: Inka arany - Ez az a könyv, ami miatt elkezdtek érdekelni az idegen kultúrák.
6. Thomas Harris: A bárányok hallgatnak - Tetszett a történet, tetszettek a karakterek, a különféle nézőpontok, a lassan kiderülő titkok.
7. Susan Elizabeth Phillips: Törékeny szív - Chicago Stars Széria. Molly Somerville. Kevin Tucker.
8. Neil Gaiman: Sosehol - Imádtam! De Carabas márki nagyon jó fej.
9. Fehér Klára: Bezzeg az én időmben - Ifjúsági regény, kicsit későn olvastam, de imádtam.
10. Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz - Vámpírok. Szerelem.

10+1. Lawrence Block: A halál völgyében - Matt Schudder. Bourbon - kávé. Bűnügyek.

Tovább kellene adnom 5 bloggernek, de nem sűrűn szoktam tovább gurítani a pöttyöst, így most sem teszem. Remélem nincs harag.



Beszerzés.
 ~2010-08-01 19:17 vasárnap ~


Csütörtökön sikerült beszerezni - amikor Rékával találkoztam - az ilyen borítós régebbi kiadást 300 forintért egy antikváriumban. *-*








Mottó
"Semmiféle történetnek nincs ereje, sem tartós hatása, ha nem érezzük, hogy igaz és ránk is találó." (John Steinbeck)

Blogról
Könyvmoly vagyok és grafomán, szóval írok arról, amit olvastam.
 

Amiről írni fogok
Coming Soon.

Én máshol

Könyves blogok
Amadea_blogja Betűvető Bibliotéka Bridge_olvas Csillagpor_könyvsarok Dün_olvas FFG_book fukszia Fülszöveg Isolde_olvasónaplója Keményfedél Könyves_blogok Könyvgalaxis Könyvjelző Könyvmolyok Könyvmoly_blog Kultúra_alvásidőben Memoir Meseanyu_olvasmányai Olvasni_jó! Olvasóblog Olvasó_lány Olvasónapló Olvasóterem Pupilla_olvas RandomSky Surranó_kis_árny Szilvi_olvas

Kommentek
Melyikeket? :) :)) Bizony. ezek nagyon jók néhányat én is olvastam... hihi elfogadnám őket :) érdekesek,... Bizony, az volt :) "jo valasztas"-t, akartam irni:) Jo valasztast.:) Nekem is az lett. :) Hatalmas kedvencem :) Kicsit furcsa könyv, de nekem tetszett....

Címkék


Statisztika
2010-05-12 19:55:58 óta van:
88 log bejegyzés
41 komment neki
109 feltöltött kép
0 szavazás


Archívum
2010 május
2010 június
2010 július
2010 augusztus
2010 szeptember
2010 október
2010 november
2010 december
2011 január
2011 február
2011 március
2011 április
2011 május
2011 június
2011 július
2011 augusztus
2011 szeptember
2011 október
2011 november
2011 december
2012 január
2012 február
2012 március
2012 április
2012 május
2012 június
2012 július
2012 augusztus
2012 szeptember
2012 október
2012 november
2012 december
2013 január
2013 február
2013 március
2013 április
2013 május